Helminthológiai boncolás. A juhok albendazolos kezelésének vizsgálata - PDF Ingyenes letöltés


Látták: Átírás 1 Állatorvostudományi Egyetem Parazitológiai és Állattani Tanszék A juhok albendazolos kezelésének vizsgálata A diagnosztikai vizsgálatok nélkül végzett kezelések következményei Készítette: Motyovszki Nelli Témavezető: Dr. Bevezetés Irodalmi áttekintés Egysejtű élősködők Cryptosporiidae család Eimeriidae család Laposférgek törzse Mételyek osztálya Galandférgek osztálya Galandféreglárvák okozta megbetegedések Galandférgek okozta bántalmak Fonálférgek törzse Tüdőférgesség Gyomor-bél férgesség Saját vizsgálatok- Anyag és módszer Vizsgált állomány Az állományban végzett vizsgálatok A laboratóriumban végzett vizsgálatok Saját vizsgálatok- Eredmények Saját vizsgálatok- Megbeszélés Összefoglalás Summary Irodalom Köszönetnyilvánítás Mellékletek 3 1.

Bevezetés A juhtenyésztés már a honfoglaláskor hazánkba érkező elődeink számára sem volt ismeretlen fogalom. Helminthológiai boncolás, juhok leírására szolgáló szavunk pl. Elődeink egy, a mai rackajuhhoz hasonló fajtával gazdálkodtak, majd a török hódítás alkalmával érkezett meg hazánkba a cigája juh.

A manapság legjelentősebb fajtánk, a merinó birka csupán a Ma, a KSH decemberi adatai szerint az országban ezer darab juh található, amelyből ezer állatot gazdasági szervezetekben, míg ezret egyéni gazdaságokban tartanak.

Ez a szám az elmúlt évtizedben nagyjából stagnált. A legnagyobb bruttó termelői értékkel rendelkező ágazat a juhtenyésztésen belül az élő állatok értékesítése, ezen belül is kiemelkedő fontosságú az exportra történő értékesítés. Ezt követi a nyers gyapjú értékesítése, majd a kisebb jelentőséggel helminthológiai boncolás tej- illetve trágyaértékesítés Állatállomány, Érdekes azonban, bél paraziták inkubációs periódusa a magyar juhtenyésztési és tartási szokások nem sokat változtak elődeinkéitől.

Mivel ma helminthológiai boncolás gyakoriak a relatív kisebb létszámú juhállományok, mind a mai napig él a hagyománya az állatok közös legelőre való összehajtásának a legeltetési időszakokra. Emellett az állatokat ma is nagyrészt a silányabb legelőkre hajtják ki, kihasználva igénytelen természetüket. A tenyésztési módszerek közül még manapság is a vad pároztatás a legelterjedtebb.

Az ágazat jövedelmezősége viszonylag alacsony, így a gazdák költségeik minimalizálására törekszenek. Ebből következik, hogy a juhtenyésztés gépesítettsége, technikai fejlettsége alacsony, az állattartók inkább a hagyományos, sok esetben elavult módszereket alkalmazzák, sokszor az állatok, illetve a termelés rovására.

Gyakran találkozni télen zsúfoltan, nem megfelelő higiéniai körülmények között tartott, illetve rossz minőségű takarmánnyal etetett állományokkal. A kedvezőtlen tartási és takarmányozási körülmények hajlamosító tényezőként szolgálnak különféle betegségek kialakulásához, és így végeredményben teljesítménycsökkenéshez vezetnek. Az állatok nem tudnak élettani képességeik szerint termelni, romlanak a szaporodási mutatók, csökken helminthológiai boncolás bárányok száma, nő a bárányelhullás aránya, a bárányok kondíciója nem megfelelő, növekedési erélyük csökken, az értékesítésre szánt állatok minősége nem éri el a kívánt szintet.

A helyzetet az helminthológiai boncolás segíti, hogy ma Magyarországon az élő juhokat fix áron vásárolja fel a piac, így a termelőknek nem érdekük, hogy minél jobb kondíciójú bárányokat neveljenek.

A csökkent immunstátusz egyik leggyakoribb indikátora a magyar juhállományokban az állatok parazitás fertőzöttsége.

Eltérés vagy arány?

A leterheltebb, illetve gyengébb immunrendszerű állatokban könnyebben, illetve több parazita telepszik meg. Az a tény, hogy több állományt legeltetnek együtt egy közös legelőn, illetve hogy a hazai viszonyok között nehezen valósítható meg a helminthológiai boncolás legeltetés, vagy a legelőkön az állatok bélsarának összegyűjtése, valamint hogy a juhászok alkalmanként rákényszerülnek a belvizes vagy éppen kiszáradt legelők használatára 2 4 is, mind súlyosbítja ezt a helyzetet.

Ez alapján kimondható, hogy a juhok parazitás fertőzöttsége a juhtartás velejáró, de nem elhanyagolható problémája. Magával a fertőzöttség problémájával a juhtartók is tisztában vannak, viszont annak mértékével már kevésbé.

A paraziták elleni védekezés bevett szokás az állattartók körében, ám ezt legtöbbször nem előzi meg az adott állomány valós fertőzöttségét feltáró laboratóriumi vizsgálat. A gazdák nincsenek tudatában annak, hogy az állataik milyen és mennyi parazitával fertőzöttek, és emiatt sokszor a nem megfelelő kezelést választják a számukra. Bevett gyakorlat, hogy az állományt évente egyszer, a legelőre való kihajtás előtt, tavasszal kezelik valamilyen antiparazitikummal.

FM rendelet, állatbetegségek megelőzésének szabályairól szóló fejezetében található FM rendelet, Mivel helminthológiai boncolás rühösség prevenciójára, illetve kezelésére ma már használhatóak a különböző, ivermektin hatóanyagú injekciós készítmények, melyeknek belső élősködők elleni hatásuk is van, gyakori, hogy a gazdák költséghatékonyság céljából egy kezeléssel, egyszerre próbálnak védekezni mindkét bántalom ellen.

Miért vékony a macska?

Az ivermektin használata, mint belső élősködők elleni kezelés azonban sok esetben nem a legmegfelelőbb döntés, ugyanis az ivermektin csak a gyomor-bél férgek, valamint a kis és nagy tüdőférgek ellen hatásos, a sok esetben előforduló galandférgek, illetve mételyek viszont túlélik a kezelést. A másik probléma az ivermektin felhasználásával, hogy e készítmények használati utasításai hangsúlyozzák, hogy rühösség kezelésére az egyszeri használat kifejezetten ellenjavallt, hiszen, akár csak a fürdetés esetében, ezekkel a készítményekkel sem lehet elpusztítani a rühatkák epidermisben helminthológiai boncolás petéit, így szükséges a kezelés megismétlése 7 nap elteltével.

Ez jól példázza, hogy az állattartók pénzügyi megfontolásból, illetve esetlegesen hiányos ismereteik miatt gondatlanul járnak el, és ezzel fölösleges összegeket költenek hatástalan kezelésekre. Mivel a parazitás fertőzöttség a legtöbb esetben nem manifesztálódik szembetűnő klinikai tünetekben, az állattartók tévesen úgy gondolhatják, hogy az egyszeri kezeléssel célt értek, viszont állataik termelése ezután sem fog javulni, amely hosszútávon a helminthológiai boncolás elégedetlenségéhez vezet.

Mivel a magyarországi körülmények és az ágazat tőkeszegénysége miatt a tartási, legeltetési és takarmányozási viszonyok megváltoztatása nehéz és sok esetben nem valósítható meg az állattartók számára, a megfelelő, célzott gyógykezelés jelentősége felértékelődik.

Azonban a hatásos kezelés nem vihető végbe, amennyiben az állattartók elhanyagolják a laboratóriumi vizsgálatokat. Az állomány fertőzöttségét felmérő bélsárvizsgálat alapvető fontosságú annak érdekében, hogy a megfelelő spektrummal bíró antiparazitikumot válasszuk az állatok kezeléséhez. Fontos azonban megjegyezni, hogy az egyszeri kezelés még abban az esetben sem lesz hatásos hosszútávon, ha a megfelelő készítményt használtuk.

Ahhoz, hogy tartós eredményt érjünk el, egyrészt ismernünk kell az általunk alkalmazott készítmény hatástartósságát, 3 5 illetve szükségünk van az állomány állapotának megfelelő időközönként elvégzett kontrolljára, amely történhet bélsárvizsgálattal, valamint az elhullott állatok körültekintő boncolásával is. Jogosan feltételezhető, hogy ha az állattartók tisztában is vannak a laboratóriumi diagnosztikai vizsgálatok lehetőségével, kiadásaik csökkentése végett ezeket nem veszik igénybe.

Pedig belátható, hogy az eredménytelen kezelésekre elköltött összegek megelőző vizsgálatokra fordítása, és ezáltal a kezelések hatásosságának, valamint ebből következően az állatok helminthológiai boncolás állapotának és a termelési színvonalának javulása olyan hasznot jelenthet a gazdák számára, amely megéri a befektetést. A problémát az jelentheti, hogy ez esetben az állattartók nincsenek tisztában döntéseik következményeivel, ami következhet abból, hogy az állatorvosok nem nyújtanak megfelelő helminthológiai boncolás számukra a témát illetően.

Észrevételeim szerint a parazitológiai vizsgálatok jelentősége mind az állattartók, mind az ellátó állatorvosok körében helminthológiai boncolás téma.

A juhok albendazolos kezelésének vizsgálata

Szakdolgozatom célja, hogy egy átlagos juhállományon mutassa be, egy átlagos, belső paraziták elleni kezelés hatását, hangsúlyozva a kezelés hatástartósságát, illetve a kezelést megelőző, valamint az azt követő laboratóriumi, illetve az állományon belül elvégzett diagnosztikai vizsgálatok jelentőségét.

Elsődleges szempont volt a vizsgálathoz olyan állomány választása, amelynek tartási- illetve takarmányozási körülményei semmiben sem térnek el a hazai átlagtól, így a vizsgálatokat egy hagyományos, falusi kisgazdaság állományán végeztük. Ez biztosítja helminthológiai boncolás kutatás reprezentatív értékét, hiszen a legtöbb hazai állományra kivetíthetőek a kapott eredmények.

Kutatásommal és a kapott eredményekkel szeretnék rávilágítani arra, hogy a körültekintő bélsárvizsgálat elengedhetetlen feltétele egy eredményes kezelésnek, valamint arra, hogy az antiparazitikus készítmények hatástartóssága, a szennyezett legelők, az újrafertőződés folyamatosan fennálló veszélye miatt egyszeri helminthológiai boncolás nem elegendő, még egy hatékony, célzottan igénybe vett készítmény használata esetén sem. Emellett szeretném bizonyítani a kezeléseket követően elvégzett, az állomány parazitás fertőzöttségének kontrolljára irányuló vizsgálatok fontosságát is.

Aktualności

Irodalmi áttekintés Ebben a fejezetben szeretném összefoglalni a helminthológiai boncolás hazánkban is előforduló parazitáit, valamint a róluk rendelkezésünkre álló fontosabb ismereteket. Mivel a szakdolgozatban prezentált kutatásnak a belső paraziták elleni kezelések hatékonyságának bemutatása a célja, ezért a juhok ektoparazitáinak ismertetésére nem térek ki. Ezen kívül, az áttekintésben igyekszem azon parazitákra fektetni a hangsúlyt, amelyek egy körültekintően elvégzett bélsárvizsgálat, illetve boncolás során detektálhatóak az állatokból.

A következőkben szó lesz a juhok Apicomplexa törzsbe tartozó különböző egysejtű élősködőiről, valamint fontosabb helmintózisairól, ezen belül helminthológiai boncolás részletezve a laposférgek törzsébe tartozó mételyek, illetve galandférgek osztályait, valamint a főbb fonálféregfajokat is.

A különböző élősködőfajok főbb jellemzésén túl, nagyobb hangsúlyt kívánok fordítani azokra, amelyeket a kutatás során kimutattuk viszkető szamár férgek vizsgált állományban. Az áttekintés során az élősködők gyakorlatias szempontok alapján történő bemutatására törekszem, így fő spektrumba az általuk okozott tüneteket és elváltozásokat, valamint a kimutatásukra irányuló vizsgálatokat szeretném helyezni Egysejtű élősködők Cryptosporiidae család Hazánkban három jelentősebb Cryptosporidium-fajt mutattak ki, amelyek juhokat is képesek fertőzni, ezek a vékonybélben előforduló Cryptosporidium parvum és A férfiak legerősebb gyógyszere bovis, valamint az oltógyomorban élősködő Cryptosporidium andersoni.

Mindhárom faj zoonotikus, emberben is meg tudnak telepedni. Fertőző alakjaik a négy sporozoitát tartalmazó oociszták, melyek két formában fordulnak elő. A vékony burokkal rendelkező oociszták már a gazda bélcsatornájában felrepednek, és ezzel újabb fertőződést indukálnak, míg a vastagburkú oociszták a bélsárral a külvilágra ürülnek. A Cryptosporidium oociszták a külvilágon vizes környezetben hosszú ideig túlélnek, így legjellemzőbb fertőződési forrásként is a vizet említi a szakirodalom.

Ebből következik, hogy a fertőződés általában a legelőn, tavasszal, illetve ősszel következik be, amikor több csapadék hullik. A Cryptosporidium-ok erős immunválaszt indukálnak, így a tünetmentes fertőződés gyakori. Tünetek általában a fejletlen immunrendszerrel rendelkező újszülött állatokban, illetve a legyengült immunrendszerű állatokban alakulhatnak ki. A fertőzöttség fő tünete a néhány napig tartó helminthológiai boncolás hasmenés, amit általános tünetek, illetve dehidráció kísérhet.

A tüneteket leggyakrabban vírusok helminthológiai boncolás társfertőzések súlyosbíthatják. A betegség kórbonctani képe nem túl jellegzetes, a vékonybélben előforduló fajok enyhe helminthológiai boncolás, míg a gyomorban előfordulóak a gyomorfal hyperplasiáját okozhatják. A nagyjából 5 µm-es a C. Igen gyakori betegség a juhállományokban, a legtöbb nyáj érintett a betegségben, bár sokszor a fertőzöttség szubklinikai formában van jelen. Habár a fertőződésre minden korú állat fogékony, tünetek szinte kizárólag a bárányok esetében jelentkeznek.

Fő helminthológiai boncolás, hogy a gazda bélcsatornájában obligát intracelluláris fejlődésük van, illetve, hogy homoxén, gazdaspecifikus élőlények. A juhokat 15 Eimeria-faj képes fertőzni, ebből hazai körülmények között az Eimeria ovinoidalis-t tartják a legjelentősebb, legpatogénebb fajnak. Egy osztrák kutatásban, melynek keretein belül egy tejelő állomány anyajuhait, illetve bárányait vizsgálták, 8 Eimeria-fajt sikerült detektálni.

A legnagyobb koncentrációban az anyajuhok esetében az E. A fent említett fajok közül egyesek a vékonybélben, mások a vastagbélben szaporodnak, illetve olyan fajok is akadnak, melyeknek egyes fejlődési stádiumaik a vékonybélben, míg mások a vastagbélben találhatóak. A kokcidiumok fejlődésére jellemző, hogy a gazdaállat bélcsatornájának sejtjeiben először ivartalanul, majd ivarosan szaporodnak.

Ivartalan szaporodásuk, az ún. Az esetlegesen kialakuló tünetek az ivaros szaporodás, ún. A kokcidiózis klinikai tünetekben általában a fiatalabb, hetes állatokban nyilvánul meg, vezető tünete a vízszerű hasmenés, amely lehet nyálkás, fibrincafatokat tartalmazó vagy véres is. A hasmenés mellett általános tünetek, dehidráció, valamint csökkent étvágy és következményes kondícióromlás jelentkezhet, akár elhullás is bekövetkezhet.

A gyakori szubklinikai fertőzés a bárányok csökkent növekedési erélyében nyilvánul meg. A fent említett osztrák kísérletben, a bárányokat két csoportra osztották, és ebből az egyiket diclasurillal kezelték. A bélsárból felszíndúsítással mutathatóak ki az Helminthológiai boncolás oociszták, amelyek fajra jellemző, de legtöbbször ovális vagy ellipszoid alakúak, egyik végükön a legtöbb esetben kupakszerű képlet található, bennük 4 sporocysta, ezek mindegyikében pedig sporozoita található.

A juhok 6 8 különböző Eimeria-fajait méretük µm és szerkezetük alapján lehet megkülönböztetni egymástól. A külvilágra az oociszta sporulálatlan állapotban ürül, majd a külvilágon sporulálódik, és ebben az állapotában jobban ellenáll a környezeti hatásoknak.

A fogékony állatok e sporulált alak szájon át történő felvételével fertőződnek Laposférgek törzse Mételyek osztálya A juhok igen érzékenyek a mételyes fertőzöttségre, így ez elég gyakori bántalom az állományokban. A juhokat fertőző fontosabb mételyek a Digenea alosztályba, azaz a közvetett fejlődésű mételyekhez tartoznak.

Ez az elnevezés utal az ide tartozó mételyek heteroxén, köztigazdát igénylő fejlődésmenetére. A fejlődési ciklusukban kulcsszerepet játszanak a különböző csigafajok, melyek elsődleges köztigazdái a mételyeknek. Az ide tartozó mételyek közös jellemzője a jellegzetes levél vagy lándzsa alak, illetve a megtapadást valamint táplálkozást segítő feji, illetve hasi szívókák. Jellemző heterogóniás fejlődésük, mely során a végleges gazda által ürített petékből, egy vagy több köztigazdában, különféle lárvastádiumokon keresztül fejlődik ki a fertőzőképes lárva, a metacerkária.

A juhok legjelentősebb helminthológiai boncolás és egyben parazitás fertőzöttségét a közönséges májmétely, a Fasciola hepatica okozza.

Hazai körülmények között a Lymnaea truncatula, a törpe iszapcsiga a fő köztigazdája, mely jellegzetesen vizes élőhelyeken fordul elő, mind nagyobb vizek mentén, mind időszakosan, általában nagyobb esőzések, áradások után kialakult kisebb-nagyobb vízállásokkal rendelkező területeken.

Ez meghatározza a fasciolosis előfordulási területeit is. A juhok a csigákból kirajzott, majd fűszálakon megtapadt metacerkáriákat veszik fel. A felvett mételyek a vékonybél falán át a hasüregbe, onnan pedig a máj parenchymájába jutnak, ahol több héten át vándorolnak, míg végül az epeutakban válnak ivaréretté.

A jellegzetes, centiméteres, levél alakú, kifejlett mételyek tehát az epeutakban detektálhatóak. A juh különösen helminthológiai boncolás a májmételyes fertőzöttségre, minden életkorban fogékony, és az újrafertőződés lehetősége is fennáll. Kórtani jelentősége az éretlen mételyek helminthológiai boncolás van a máj parenchymájában, mely nagymértékű fertőzöttség esetén heveny traumás májgyulladáshoz, peritonitishez, majd az állat elhullásához vezethet. Kisebb intenzitású, félheveny, valamint idült fertőzöttség esetén a reparatív folyamatok dominálnak, a máj fibrózisa, valamint az epeutak idült gyulladása, faluk megvastagodása következik be.

Ez esetben a tünetek kevésbé látványosak, az állatok csökkent takarmányfelvétele, majd leromlása figyelhető meg, esetleg a következményes hypoalbuminaemia miatt az áll alatti oedema, az ún.

Miért vékony a macska, de jól eszik?

Gyakori az állatok szubklinikai fertőzöttsége is. Mivel a betegség klinikai tünetekben sok esetben nem nyilvánul meg, illetve a helminthológiai boncolás tünetekből nem lehet egyenesen következtetni a májmételyes fertőzöttségre, a diagnózis felállításához elengedhetetlen az helminthológiai boncolás boncolása során észlelt jellegzetes májbeli elváltozások, valamint az epeutakban a kifejlett mételyek felismerése.

A bélsárvizsgálat során a jellegzetes 7 9 nagyméretű, aranysárga, zigótát tartalmazó, tojásdad májmétely peték kimutatása is kiemelt fontosságú a betegség felismerésében. Hasonló tüneteket, helminthológiai boncolás elváltozásokat okozhat juhokban a nagy májmétely, a Fasciola gigantica. A főként vadonélő kérődzőkben előforduló Fascioloides magna, vagy nagy amerikai májmétely, kiskérődzőkben letális fertőzöttséget alakíthat ki. Petéik nagyban helminthológiai boncolás a közönséges májmétely petéihez, viszont e mételyfajok kifejlett alakjai jelentősen nagyobb méretűek, akár a 10 centimétert is elérhetik.

A májban élő helminthológiai boncolás mételyek mellett a bendőmételyek is fontos élősködők, így a bélsárvizsgálatra alapozott diagnózis során fontos, hogy különbséget tegyünk a májmételyek és a bendőmételyek petéi között, mely azok hasonlósága miatt körültekintő vizsgálatot igényel.

A két csoport petéi méretükben, alakjukban és szerkezetükben is hasonlóak, elkülönítésük a színezetük alapján lehetséges. Míg a májmételyek petéi aranysárga színűek, addig a bendőmételyek petéi színtelenek.

Állattani Közlemények () | Arcanum Digitális Tudománytár

Paramphistomidosist, avagy bendőmételykórt különféle mételyfajok okozhatnak, juhban a legnagyobb jelentőséget a kórkép kialakításában a Paramphistomum cervi-nek tulajdonítják. A juhok fertőződése hasonlóan történik, mint a májmételyek esetében. Szalag helminták kezelése fiatal mételyek ez esetben azonban a duodenum nyálkahártyájához tapadva fejlődnek, majd a bendőben válnak ivaréretté. Az idült, tünetmentes fertőzöttség gyakori, klinikai tünetekben megnyilvánuló betegség csak fiatal állatokban, a vékonybél károsodása, valamint gyulladása miatt alakulhat ki.

Ez általános tünetekkel kísért vízszerű hasmenésben, az állatok leromlásában, esetlegesen következményes elhullásában nyilvánulhat meg. A betegség diagnózisában a boncolás kiemelt fontosságú, főként a heveny, duodenumot helminthológiai boncolás szakaszban, mikor az állat bélsarából még nem mutathatók ki az ürülő peték, viszont a vékonybél nyálkahártyájából vett kaparékmintában felismerhetőek a fiatal, pár milliméteres, rózsaszín mételyek.

Az idült forma esetében szabad szemmel is láthatóak a bendőben a jellegzetes hengeres testfelépítésű, rózsaszínű, ivarérett mételyek. A leromlott juhok boncolása során, a máj vizsgálatakor célszerű az epeerek feltárása abban az esetben is, ha a máj parenchymájában nincsenek szemmel látható elváltozások, a lándzsásmétely-fertőzöttség helminthológiai boncolás érdekében.

  1. Paraziták a tojásokat az emberi székletben
  2. Miért vékony a macska, de jól eszik? - Edzés
  3. Kíváncsi volnék,véleményekre,mennyire mondhatott igazat az öregasszony.

A Dicrocoelium dendriticummal történő fertőződés során ugyanis a felvett metacerkáriák a bélből a ductus choleduchuson keresztül jutnak helminthológiai boncolás epeutakba, tehát a máj szöveteit nem károsítják. A lándzsásmétely fejlődése eltér az előbbiekben tárgyalt mételyekétől, ugyanis két köztigazdában fejlődik.

Először szárazföldi tüdőscsigákban fejlődik, majd a kijutó cerkáriák hangyákba kerülnek, amelyek testében megtörténik a metacerkáriává alakulás. A juhok a fűszálakon található fertőzött hangyák elfogyasztásával helminthológiai boncolás. Következtetésképpen a lándzsásmételykór a májmételykórral ellentétben- olyan állományokban is előfordulhat, amelyeket nem legeltetnek belvizes legelőkön, sőt, éppen a száraz területeken előforduló bántalomként tartják számon.

A dicrocoeliosis legtöbbször tünetmentes, de erős fertőzöttség esetén idült cholangitis, ismételt fertőződés esetén májcirrhosis alakulhat ki, de ezekben az esetekben is csak az állatok leromlása, termeléscsökkenése figyelhető meg.

Diagnózishoz a boncolás helminthológiai boncolás feltárt epeerekben 8 10 található, jellegzetesen tarkázott, lándzsahegy alakú férgek felderítése, valamint a bélsárvizsgálat során a Dicrocoelium kisméretű, sötét színű, miracídium tartalmú petéinek észlelése vezethet.

Élőben nézte végig egy holttest boncolását a Heti Napló riportere

A mételyek között megemlítendő még a Schistosoma-fajok által okozott vérmételykór, melyre a juhok szintén érzékenyebbek a többi haszonállat-fajunkhoz képest. A portális és mesenteriális vénákban élősködő kifejlett férgek legtöbbször nem váltanak ki tüneteket, a bél felé vándorló peték szövetkárosító hatásuk révén azonban leromlást, anaemiát, hasmenést, esetleg elhullást okozhatnak.

Kimutatásuk boncolás során az erek feltárásával, valamint a bélsárral ürülő nagyméretű, ovális alakú, miracídiumot tartalmazó peték kimutatásával lehetséges. Az iráni Loresztán tartományban 3 éven át, közöttdarab, vágóhídon levágott juhban vizsgálták a Fasciola-fajok Fasciola hepatica és Fasciola gigantica és Dicrocoelium dentriticum által okozott fertőzöttség előfordulását. A vizsgálati időszakban a juhok tavaszi fertőzöttsége - mindkét parazita esetében - szignifikánsan nagyobb mértékű volt a többi helminthológiai boncolás képest.

A kutatás több olyan korábbi tanulmányt is említ, amelyekben ezen értékeknél jóval magasabb arányú fertőzöttséget is kimutattak Ezatpour et al.

A juhok albendazolos kezelésének vizsgálata - PDF Ingyenes letöltés

Ezen eredményekből következtethetünk arra, hogy az extenzíven tartott juhok hazánkban is hasonlóan érintettek a mételyes fertőzöttséggel Galandférgek osztálya A juhokat fertőző fajok a Cyclophyllidea rendbe, a szívókás galandférgek helminthológiai helminthológiai boncolás tartoznak. Ahogy arra a nevük is utal, feji végükön, a scolexen négy izmos szívóka található, emellett egyes fajok esetében még rostellumot is találhatunk.

E helyzetbiztosító képletek morfológiája nagyban segíti a fajok taxonómiai besorolását. A juhok galandférgeinek jellegzetessége, hogy nincs rostellumuk, valamint, hogy a kifejlett férgek scolexén nem találhatóak horgok, így a faji besorolásukban a férgek morfológiájának körültekintő mikroszkópos vizsgálata lehet a segítségünkre.